Könyvek
Amikor ezeket a sorokat írom, ötven esztendő, fél évszázad pergett le az idők filmjének szélesvásznán azóta, hogy az itt megírandó dolgok megtörténtek az én egykori második pátriámban, Debrecenben. Bizony, azóta hosszú idő telt el, azóta nagyon megváltozott az idők járása, megváltoztak az emberek, megváltozott sokban az emberek gondolkozása, megváltozott az élet, megváltozott vele együtt Debrecen is, és ha jól szétnézek magam körül, ha jól megnézem magamat, látom, megváltoztam én is... Panta rhei!...
Aki ezt a könyvet elolvassa, azt a kézzelfogható megállapítást szűrheti le belőle, hogy ez nem csupán a zsidóság elleni elképzelhetetlen hajsza történelmi dokumentuma, amelynek beláthatatlan jövendő időkre elriasztó példa gyanánt kell szolgálnia, hanem az a vadállati kegyetlenség amely a sötét emlékű fasizmust jellemezte, és vele együtt a német haláltáborokat létesítette, nem csupán zsidó-, hanem éppoly keresztény-, mint zsidóügy, mert hiszen a fasiszták keresztényeket is éppen úgy üldöztek és halállágerekben kínoztak halálra, mint zsidókat.
Sok éves pedagógusi és tanfelügyelői munkám során győződtem meg arról, hogy „az egész életen át tartó tanulás” eszméje ma már nemcsak elmélet, hanem társadalmi elvárás, fokozott igény a pedagógusokkal szemben. Ha arra gondolok, hogy az elmúlt harminc évben hányféle tanügyi törvény, miniszteri rendelet előírásainak kellett megfelelniük a pedagógusoknak, és hányféle reformpedagógiai elképzeléssel kellett megismerkedniük, azt kell mondanom, hogy az óvónői, tanítói/tanári pályán az állandó tanulás elengedhetetlen szakmai szükséglet.
Dr. Pető Csilla
„A Szilágyság a Szilágy-, a Réz- és a Meszes-hegység, a Szamos, valamint az Érmellék által közrezárt dombság. A ma-gyarság nem sokkal a honfoglalás után benépesítette a gyér szláv népességű Szilágyságot. A középkorban magyar lakos-ságú, csak a 16. században bomlik meg etnikai egysége a be-költöző románokkal, majd a 18. században néhány német köz-séggel (pl. Hadad). Ma Románia része, magyarok és románok vegyesen lakják...
Kósa László, Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása, Budapest, 1983, 180., 181.
Horváth Szőke Gyöngyvér grafikájának sajátja a tömörség; olyan, mint a vers. Nemcsak rövidsége, sűrítése folytán, hanem nyelvezete
által is: jelképekben, metaforákban fejeződik ki, valóságos és poétikus elemeket elegyít.
Borghida István: Horváth Szőke Gyöngyvér
Utunk, / 1979. május 4., 18. sz.
